9 fejezet
Washingtonban lassan alászállt az éjszaka, előtűnt a város rejtett szíve, zajos fiatalok lepték el az utcákat.
Bucky nem ment vissza, miután elvesztette Furyt, hanem nyomozni kezdett.
Ügynökök, s katonák aktáinak hadát átböngészve egy névre bukkant...
Steven Rogers, nyolcas szintű, de nem ügynök.
Fury mehetett hozzá, ezért Bucky rögtön a címre indult, újfent a tetők magasságában.
Nem félt, hogy esetleg leesik, semmi ilyesmi. Idegei kemények, acélosak voltak, a fájdalom tiltott dolognak számított. Egyszer nyikkansz, és kidobnak.
Tipikus Hydra elv, ami rossz azt kidobják, mesemmísítik, de ami jó, vagy esetleg értékes azzal sem bánnak gyengéden.
Lassan előjött a Hold, fényével enyhe világítást adva a környéknek. Bucky nem örúlt neki, a fény és ő nem igazán barátkoztak, ha tehette este csapott le, akkor is csak a legsötétebbeken.
A ponttal szemben, ahonnan kényelmes rálátás nyílt a szobába, magas, hosszú irodaházi tető kezdődött.
Bucky tökéletesnek látta a helyet, megfigyelés céljából, így ott maradt, fegyverével becélozva az ablakot, szerencséjére résnyire nyitva volt.
Célzott, majd lőtt, s a kis műszer berepült a lakásba. Így már gyugodtan lehellgathatja őket.
Elkezdődött a várakozással teli időszak, Bucky felkészült minden fontos dologra, ami az elkövetkezendő percekben történhet.
Levette a dupla kabátot, hogy szabadabban mozoghasson, csőre töltötte a fegyverét, majd megfelelő támaszt szerzett neki.
A következő pillanatokban testét elöntötte az izgalom, és az ölés utáni vágy. Kegyetlenül dühítette, hogy célpontja meglépett előle, viszont ő nem adja könnyen a dolgokat.
Ez volt Bucky programozásának fő alapja, soha ne adja fel, akár élete árán is teljesítse a feladatot. Egyetlenegy tényező sem állíthatja meg a küldetés menetét.
A szobában kinyílik az ajtó, egy ember lép be rajta.
Bucky azonosítja, a fülében lévő headset után nyúl.
Fury az biztosan. Belép, majd leül a közvetlenül az utcára néző fal elé. Túlságosan óvatlan, csak erre nem számít, valami másra viszont igen.
Felrak egy zenét, jó hangosat, így nem hallatszik a többi zaj.
Még szerencse, hogy így az árulkodó orosz káromkodások sem jutnak a fülébe...
Csak pár percnek kell eltelnie, újra nyílik az ajtó.
Bucky rögtön felfigyel az aktákból látott arcra, Rogers, de még nem lő. Kíváncsi minden elhangzott szóra ezért még vár.
- Nem emlékszem, hogy adtam volna kulcsot.
- Azt hiszi, szükségem lett volna rá? ... A nejem kidobott.
- Nem tudtam, hogy nős...
- Sok mindent nem tud még rólam.
- Igen, épp ez a baj.
- ... Sajnálom, hogy ide jöttem, de nem volt hová mennem.
- Ki tud még a nejéről?
- Csak a barátaim.
- A barátja vagyok?
- Az magán múlik.
Bucky elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen a beszélgetésnek, elég infót szerzett, de valahonann érzi, csak a felszíni társalgást halgatta végig.
Látja az árnyakat, ebből becsüli meg pontosan merre van Fury, így egyenesen arra a falrészre céloz. Kezét a ravaszon tartja, itt a megfelelő pillanat...
Egy... Kettő... Három lövés dördül el, gyors egymásutánban.
Bucky felpattan, nem érdekli, leleplezi e magát, csak áldozatát lássa holtan.
Rogers elvonszolja Fury testét, s a már félig eszméletlen célpont valamit a Kapitány kezébe nyom.
Újabb személy lép be, fegyver van nála, de már nem hallatszik mit beszélnek, biztos megsérült a műszer...
Erősítést kérnek, úgy látszik, majd Rogers az ablak felé fordul.
Buckyt elárulja a fémes csillanás, pontosan tudja ezt ő is, s fegyverét elhagyva rohanni kezd a tetőn.
Rogers utána, kegyetlen gyorsan fut, de őt megnehezítik az irodaházban lévő kanyarok, folyósók.
Ellenben a tetőn futó üldözöttje előnyösebb helyzetet élvez. Ott a magasban nincsen akadály, irány változtatás nélkül mehet egyenesen előre.
Tüdője megtelik a friss esti levegővel, s már épp megnyugodna, úgysem kapják el, de a tetőnek vége szakad.
Bucky nem torpan meg, nem lassít, bukfencben veti át magát az utca felett, gördülékenyen földet érve, rohanva tovább.
Azonban valami megzavarja, mögötte kitörik az ablak, egy tárgy süvít a levegőben, egyenesen felé.
Bucky a tető peremén fordul meg, s bal kezét kinyujtva kapja el a pajzsot, másodperc töredéke alatt.
Rogers áll előtte, meglepetten figyeli, amint visszahajítja a fegyvert. Nehezen kapja el, csúszik pár métert, lenéz a pajzsra.
Buckynak ez a pár pillanat pontosan elég arra, hogy a peremben megkapaszkodva bevesse magát az egy szinttel lejjebb lévő lakásba...
Bucky nem ment vissza, miután elvesztette Furyt, hanem nyomozni kezdett.
Ügynökök, s katonák aktáinak hadát átböngészve egy névre bukkant...
Steven Rogers, nyolcas szintű, de nem ügynök.
Fury mehetett hozzá, ezért Bucky rögtön a címre indult, újfent a tetők magasságában.
Nem félt, hogy esetleg leesik, semmi ilyesmi. Idegei kemények, acélosak voltak, a fájdalom tiltott dolognak számított. Egyszer nyikkansz, és kidobnak.
Tipikus Hydra elv, ami rossz azt kidobják, mesemmísítik, de ami jó, vagy esetleg értékes azzal sem bánnak gyengéden.
Lassan előjött a Hold, fényével enyhe világítást adva a környéknek. Bucky nem örúlt neki, a fény és ő nem igazán barátkoztak, ha tehette este csapott le, akkor is csak a legsötétebbeken.
A ponttal szemben, ahonnan kényelmes rálátás nyílt a szobába, magas, hosszú irodaházi tető kezdődött.
Bucky tökéletesnek látta a helyet, megfigyelés céljából, így ott maradt, fegyverével becélozva az ablakot, szerencséjére résnyire nyitva volt.
Célzott, majd lőtt, s a kis műszer berepült a lakásba. Így már gyugodtan lehellgathatja őket.
Elkezdődött a várakozással teli időszak, Bucky felkészült minden fontos dologra, ami az elkövetkezendő percekben történhet.
Levette a dupla kabátot, hogy szabadabban mozoghasson, csőre töltötte a fegyverét, majd megfelelő támaszt szerzett neki.
A következő pillanatokban testét elöntötte az izgalom, és az ölés utáni vágy. Kegyetlenül dühítette, hogy célpontja meglépett előle, viszont ő nem adja könnyen a dolgokat.
Ez volt Bucky programozásának fő alapja, soha ne adja fel, akár élete árán is teljesítse a feladatot. Egyetlenegy tényező sem állíthatja meg a küldetés menetét.
A szobában kinyílik az ajtó, egy ember lép be rajta.
Bucky azonosítja, a fülében lévő headset után nyúl.
Fury az biztosan. Belép, majd leül a közvetlenül az utcára néző fal elé. Túlságosan óvatlan, csak erre nem számít, valami másra viszont igen.
Felrak egy zenét, jó hangosat, így nem hallatszik a többi zaj.
Még szerencse, hogy így az árulkodó orosz káromkodások sem jutnak a fülébe...
Csak pár percnek kell eltelnie, újra nyílik az ajtó.
Bucky rögtön felfigyel az aktákból látott arcra, Rogers, de még nem lő. Kíváncsi minden elhangzott szóra ezért még vár.
- Nem emlékszem, hogy adtam volna kulcsot.
- Azt hiszi, szükségem lett volna rá? ... A nejem kidobott.
- Nem tudtam, hogy nős...
- Sok mindent nem tud még rólam.
- Igen, épp ez a baj.
- ... Sajnálom, hogy ide jöttem, de nem volt hová mennem.
- Ki tud még a nejéről?
- Csak a barátaim.
- A barátja vagyok?
- Az magán múlik.
Bucky elérkezettnek látta az időt, hogy véget vessen a beszélgetésnek, elég infót szerzett, de valahonann érzi, csak a felszíni társalgást halgatta végig.
Látja az árnyakat, ebből becsüli meg pontosan merre van Fury, így egyenesen arra a falrészre céloz. Kezét a ravaszon tartja, itt a megfelelő pillanat...
Egy... Kettő... Három lövés dördül el, gyors egymásutánban.
Bucky felpattan, nem érdekli, leleplezi e magát, csak áldozatát lássa holtan.
Rogers elvonszolja Fury testét, s a már félig eszméletlen célpont valamit a Kapitány kezébe nyom.
Újabb személy lép be, fegyver van nála, de már nem hallatszik mit beszélnek, biztos megsérült a műszer...
Erősítést kérnek, úgy látszik, majd Rogers az ablak felé fordul.
Buckyt elárulja a fémes csillanás, pontosan tudja ezt ő is, s fegyverét elhagyva rohanni kezd a tetőn.
Rogers utána, kegyetlen gyorsan fut, de őt megnehezítik az irodaházban lévő kanyarok, folyósók.
Ellenben a tetőn futó üldözöttje előnyösebb helyzetet élvez. Ott a magasban nincsen akadály, irány változtatás nélkül mehet egyenesen előre.
Tüdője megtelik a friss esti levegővel, s már épp megnyugodna, úgysem kapják el, de a tetőnek vége szakad.
Bucky nem torpan meg, nem lassít, bukfencben veti át magát az utca felett, gördülékenyen földet érve, rohanva tovább.
Azonban valami megzavarja, mögötte kitörik az ablak, egy tárgy süvít a levegőben, egyenesen felé.
Bucky a tető peremén fordul meg, s bal kezét kinyujtva kapja el a pajzsot, másodperc töredéke alatt.
Rogers áll előtte, meglepetten figyeli, amint visszahajítja a fegyvert. Nehezen kapja el, csúszik pár métert, lenéz a pajzsra.
Buckynak ez a pár pillanat pontosan elég arra, hogy a peremben megkapaszkodva bevesse magát az egy szinttel lejjebb lévő lakásba...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése