13 fejezet: Verseny az emlékekkel...

Rohant, úgy mint még soha.

Lelepleződött, azonnal el kell tűnnie, nem maradhat tovább. A többit majd az osztag elvégzi helyette. Rogers fogoly lessz.

Bucky úgy rohant mint még soha, ereiben lüktetett a vér. Kiment az utcára is, az egyik kocsi felborította, de ő nem foglalkozott vele, rohant tovább.

Vissza kell érnie Dorothyhoz, ő majd megmondja mi volt az egész.

Furcsa, olyan távol vannak egymástól, mégis érzi, tudr rá gondolni.

Bucky... Bucky...

Fel kel kiáltania, az emlék fájdalmas. Ismerte őt, tudta ki. Pirkadat... Hazatérés...

Tizenhét... Kilenc... Egy...

Ő ez a szám, a katona. Ennyi volt a seregben, csak egy szám. Meg még valami...

Őrmester. Barnes őrmester. James Buchanan Barnes őrmester.

Bucky megtorpan, felnéz. Emberek menekülnek előle. Ez nem ő, nem volt mindig ilyen.

Bevillan egy kép, egy távolodó vonat, kiáltás, és valaki üvölt. Ő volt az! Tehervagon...

Tovább fut, hol megtántorodva, elbotlik a padkában.

Tüzet lát maga előtt, régebbi emlék. Ott áll  a másik oldalon, de ki ő. Nem megy el nélküle, nem mozdul. A másik viszont el akarja küldeni, hogy meneküljön, nehogy magába nyelje a forróság. Kemence... Jóindulat...

Még régebbről. A vörös haj szinte úszik a levegőben, ő pedig utána kap. Lágy nevetést hall, forró csókot érez ajkain, s kezét a formás derék köré fonja. Hogy imádja őt, hogy szereti. Mindent megtenne érte. Csak ő kell neki.

Látja az arcot, tudja ki az. Dorothy.

Vágyakozás...

Mi a rozsda? Olyan is van, a szó csak úgy kernig az elméjében.

Az ő... Az emlékei. El lepte őket a rozsda, nem makulátlanok, nem fényesek. Tompák, véresek, kegyetlenek.

Rozsdás...

Buckyt nem győzi le a program, nem erősebb nála. Régi énje felszínre törne, de nem találja az utat, megfullad. Ő már valaki más, sosem lessz az aki régen volt.

Bármennyire is szeretné...