21 fejezet: Dormant in Winter: Tél

- Bucky, ébredj!- Dorothy izgatottan beletúrt a barna hajkoronába, félig könyökölve, izgatottan csillogó szemekkel.

- Mmmmpf- Bucky átfordult a másik oldalára, a takarót arcára húzva. Egyáltalán nem akart felkelni, aludni akart, még tovább, egészen délután elejéig, ahogy szokta.

- Nézd már, van hó!- Próbálta őt álmaiból továbbra is kirángatni a lány, s ez a mondat hatott, a takarót ledobva magáról frlült.

- Hó?- A havat nagyon szerette, szerelme pontosan tudta, ez a gyngéje, így ezt néha ki is használta. - Viccelsz?

- Nem, nézd!- Dorothy az ablak felé mutatott, mosolyogva, haja félig a szemébe lógott a mozdulat hatására. De tényleg, odakint nagy pelyhekben esett a hó, és meg is maradt, nem olvadt el rögtön, a táj messzebb már kezdett fehérré válni.

- Gyere!- Bucky kisfiús izgalommal felpattant, karon ragadta szerelmét, és elindult a nappaliban lévő szekrényük felé, amiben a téli cuccaikat tartották...

A tetőn már bokáig ért a hó, friss, ropogós, nem az a latyakos fajta, épp jól lehetett belőle golyót gyúrni.

Bucky átlépett az aplak párkányán, amin aztán átemelte Dorothyt is.

- Nem esel le!- Ígérte meg, arra a tavaszi éjszakára visszaemlékezve.

- Tudom. Mert különben utánam ugrasz.- Fejezte be mosolyogva a lány, és immár megabiztosan indult el a tetőn, sikat fejlődött az elmúlt hónapok alatt. Szerelme követte, s mikor utplérte átkarolta derekát.

- Szeretsz hógolyózni?- Kérdezte tőle.

- Emlékszel még te arra?- Kérdezett vissza Dorothy egy csintalan vigyor keretében.

- Persze hogy!- Bucky felmarkolt egy kevés havat, amit aztán a lány kapucnijába szórt, majd elszaladt.

Hangos játékukat a szomszédok mogorva pillantása követte, egészen estig...

Tudtátok, hogy Sebastian Stan kilenc filmre szerződtetett a Marvelnél? Ebből még csak három járt le, így hátra van még hat!!!!!