8 fejezet: Fury utáni hajsza...

Az a hideg, vérfagyasztó kelés, mikor rémálmaidból ébrednél, de nem tudsz szabadulni. Tudod, hogy nem valóság, s közben mégsem tudod. Olyan élethű, ahogy mélybe zuhansz, csak zuhasz, aztán vége, talán kezdődik elölről.
Helyette Bucky felébredt, teste teljesen izzadt, haja csapzott. Elmaradt az üvöltés, csak a sokk maradt.
Nem akart vissza aludni, pedig még éjfél sem múlt.
Tekintete végigpásztázta a sötét szobát, s a mellette lévő ágyban Dorothyt pillantotta meg.
A lány sem aludt éppen jól, csak ő még nem kelt fel.
Teste összerándult, kezével a takarót markolta. Arca rémületet tükrözött.
Bucky megmagyarázhatatlan dolgot érzett bensőjében, talán törődésnek nevezné, vagy valami ilyesminek.
Odament Dorothy ágyához, halkan min egy hópárduc ( mégiscsak Tél Katonája, ne egyszerű macska legyen), s kezét a vállára tette.
A lány nem nyugodott meg, s Bucky nem tudta mit tegyen. Úgy szeretne segíteni rajta, de nem tudja, hogy miként kell. Végül támadt egy ötlete.
Fogta magát, bemászott Dorothy mellé az ágyba, fémkezével óvatosan átkarola derekát, hisz a lány is így öleli őt, igy tapastalta csak.
A rémálom abbamaradt, nyugodt, mély alvás vette át a helyét.
Bucky maradt még egy ideig, Dorothy hajába fúrva az arcát, tetszett neki az illata.
De nem maradhatott sokáig, várta a feladata, hamar ki szeretett volna érni, ugyanis Mr. Pierce szerint a célpont még reggel hagyja el a fő tartózkodási helyét, márpedig azt nem késheti le, a nyomában kell lennie, míg nem látja maga előtt holtan.
Bucky kimászott Dorothy mellől, s keresni kezdte cuccait, amiket a szoba másik végében talált,  és a fekete fölsőhöz olyan kabátot választ, ami elfedi a kezét. Ha a fémen visszacsillan a nap, komolyan lebukik, esetleg le is lőhetik, ha valakinek sikerül erősítést hívnia, még mielőtt megöli.
Miután mindenét felvette, felcsatola fegyvereit, s az elmaradhatatlan kesztyű is felkeült, Bucky készen áll, távozik, s amint kiért a Gyengepont hatóköréből, arca megkeményedett, eltűntek róla az érzelmek.
Felrakta a maszkot is, megmozgatta egy kicsit az arcán, hogy jól illeszkedjen, nem engedett láttatni magából semmit.
A folyósón megadóan húzódtak oddébb az alkalmazottak, pontosan tudták, hogy puszta kézzel is végezhetett volna velük, vagy borzasztó kínokban részesítette volna őket.
Bucky kilépett az utcára, fejét lehajtotta, így feltűnésmentesen továbbment, tűzlérát keresett közben.
Szerencséje volt, s helyből felugorva, fémkezével elkapta eléri a rozsdás vasat, ami csikorogva leerszkedett, már majdnem szétesve a súlyától.
A tetőn folytatta útját, kitárulkozott előtte Washington szíve, az a gyönyörű látvány, a megvilágítás csodás.
Bucky megállt egy pillanatra, útvonalat kereve, s kilazult cserepeket, csúszós részeket vett észre, arra biztosan nem megy. Jól látott éjszaka is, a rajta lévő szemüveg segítségével.
Léptei csöndesek voltk, nem dobbantak, kezét egyensúlyozva kitette oldalra.
Autók suhantak el alatta, olyankor lehajolt, nehogy egy lámpa leleplezze.
Feltámadt a szél, összeborzova Bucky haját, mire ő beletúrt, ne nézzen már ki olyan kuszán.
A horizonton lassan kelt fel a nap, narancsra festve az eget, megindult a város is.
Emberek tömkelege vonult munkába, vagy csak egyszerűen ki a szabadba.
Bucky közben megérkezett a helyre, ahol várakoznia kellett, nem messze a Triskeliontól, a legfontosabb S.H.I.E.L.D. létesítménytől.
A fegyverét már előkészítette, a tető gerincén tartotta, türelmesen várva, megfigyelve a közelben lévőket. Semmi gyanúsat nem látott, csak jelre várt.
A lámpa pirosra váltott, rendőrautó jött egy fekete kocsival egyetemben. Valamit beszélnek, nem érte el a tetőt. De elhangzik a jel, mire Bucky teste válaszként megfeszül. Már zöld a lámpa.
A fekete kocsi elindult, alig gurulva pár métert, jobbról egy kocsi csapódott belé. Torlódás alakult ki a kereszteződésben, s közben a helyszínre érnek a honvédelmi egységek is, egy szerkezettel, amivel könnyedén betörhetik a páncélozott kocsit.
Bucky azonnali győzelemre számított, viszont a célpont nem adta magát könnyen. Gépfegyverrel tüzet nyitott a kint lévőkre, felrobbantott egy kocsit, csomó ember életét kioltva közben.
Tolatni kezdett, elhajtott, padlógázzal, azt hitte nem érik utól. Tévedett.
Bucky felugrott a helyéről, futva követve a tetőről az eseményeket. Látja a célt, lent szlalomozik a kocsik között, de nem úszhatja meg, előle nem menekülhetett. Felnézett, mire a szél kicsapta arcából a haját.
Dugót pillantott meg a Rosewelt hídon, mire rádión parancsot adott, arra üldözzék Furyt.
Terve kudarcba fulladt, a fekete autó utat tört magának, a rendőrök pedig nem tudták járművel követni, ezért megkísérelték gyalog, folyamatosan tüzelve, miközben az emberek sikítozva rohantak mindenfelé.
Bucky dühösen káromkodott oroszul, nem erre számított, de a kihívástól megborzong, teste feltöltődik energiával.
Miután kiértek a fejvesztett menekülésből, két rendőrnek sikerült közrefognia a fekete járművet.
Bucky elégedetten vágtatott végig a tetőkön, mikor megpillant még egy kereszteződést. Embere okos, s ő jól tudta, mit fog tenni.
A következő pillanatban a két rendőrautót elvitte az arra jövő hatalmas, a sárga kamion, hatalmasat kürtölve.
Basszus.
Bucky elfordult, levetette magát a tetőről, egyenesen az emberek közé, kezével tompítva az esést, az út közepére rohant.
Lábát keményen megvetette, kinyújtott karjával tartva nehéz fegyverét előre.
Ha elgázolják is, ő nem fog mozdulni.
Pontosan célozott, szíve kegyetlen, acélos, utolsó pillanatban ugrott el a repülő kocsi elől, tüdejét megtöltöte a tűz és füst számára édes illata. Olyan dolog ez, ami a pusztítással jár, isővel megszokja az ember, megszereti.
Határozottan indult el a jármű irányába, egész lényét izgalom járta át.
Bucky fémkeze vibrálni kezdett, mikor könnyűszerrel letépte az ajtót, majd elhajította azt az út másik felébe.
Lehajolt, hogy be tudjon nyúlni áldozata torkáért, de csalódnia kellett.
Fury megszökött...