27 fejezet. A nevem Bucky...

Bucky nem érzett mást, csak az autó kíméletlen zötykölősét, és a kezére meg a lábára feszülő fémkapcsokat.

Látta Dorothyt, ott volt velük, őt is elfogták. De nem engedték oda hozzá, nem. Elnyomták, betuszkolták ebbe a kalitkába, remélve, nem tud szabadulni belőle. És tényleg nem tudott, akárhogy próbálta is. Nagy falat vol ez neki.

Hamarosan érezte, hogy a kocsi megáll, őt pedig kiemelik. Zárkáját lecsatlakoztatták a csövekről, így egy pillanatig nehezen viselte az oxigénszint zuhanását, de hamar megszokta. Kikerült a fényre, és észrevette őt.

Dorothy az egyik autó mellett ácsorgot, kezében zsepit szorongatott. De nem csak Bucky vette őt észre, hanem Steve is.

A Kapitány odament a lányhoz, megragadta a vállánál, kényszerítve, hogy a szemébe nézzen.

- Dorothy - kérdezte nagyokat pislogva. -, te vagy az?

Dorothy felnézett, arcára halvány mosoly terült.

- Igen Steve, jó, hogy még emlékszel rám...

- De hát, hogyan????

- Hosszú történet, majd egyszer elmesélem, de most menjünk inkább.

Steve társa már a csarnok másik végében állt, ott volt vele egy nő is, Sharon, a lány már ismerte egy aktából. Peggy rokona...

- Ez itt Everet Ross, az igazgató helyettes.- mutatta be főnökét.

Az alacsony férfi bólintott, volt a Kapitányhoz néhány szava, majd Dorothy felé fordult.

- Ő meg ki?- vonta fel a szemöldökét.

- Mrs. Barnes- válaszolt a lány, nem figyelve közben Steve meglepett, kérdő tekintetére, akivel legközelebb az iroda felé futó folyosón futott össze.

- Mrs. Barnes?- kérdezte. - Hogy?

Dorothy mosolygott, de szemében megmaradt a tompa pislogás.

- Igen, eljegyzett...

X

Buckyt betolták egy kisebb szobába, vele szemben asztal állt. Újra visszarakták a csövekre, így friss levegő töltötte meg a tüdejét, ám ez nem igazán hozott neki megkönnyebbülést. Csak a szerelmét akarta látni még, megkérdezni, jól van e, nem bántották e. De nem engedték neki, nem nézhette őt. Azt viszont nem tudta, hogy ez csak vele van így.

Dorothy a képernyőkkel berendezett szobában ült, a monitoron Buckyt figyelve. Látszott rajta, nyugtalankodik, legalábbis belül nincs minden rendben. Oda akart rohanni hozzá, megölelni, azt suttogni a fülébe, hogy nincs semmi baj, ezen is túljutnak majd valahogy.

A képbe blépett még egy személy, az asztal mellé lépett, rendezte a kezében lévő papírköteget, majd megszólalt.

- Hello Mr. Barnes. Az ENSZ küldött ide, hogy kiértékeljem magát. Leülhetek?

Mivel választ nem kapott, helyet foglalt, üres aktatáskáját letév maga mellé a földre. Folytatta:

- A keresztneve James?

Továbbra sincs válasz, reakció.

- Nem ítélkezni jöttem, csak feltennék pár kérdést. Tudja, hogy hol van, James?

Néma.

- Nem tudok segíteni magán, ha nem beszél velem, James.

Bucky lassan felemelte a fejét, rekedtes hangján szólalt meg.

- A nevem Bucky...