32 fejezet: Elválaszthatatlanok...

- Ne gyere! - Kéri Bucky. Dorothy rázza a fejét.

- De mennem kell! Kell...

- Kérlek ne csinál ezt velem! - Fogja meg kezét a férfi. - Így is épp eléggé fáj, hogy itt kell hagyjalak...

- Nem teheted ezt...

- De..

- Buck! - Steve szól, s a kocsi felé int. - Ideje menni.

Bucky visszafordul Dorothyhoz. Szerelme halkan sír, utálja a látványt, csak vigyázni akar rá. Megfogja arca két oldalánál, csókot lehel ajkára, érzi a könnyek sós ízét. A szíve szakad bele, mégis mennie kell.

Elfordul, elindul a kocsi felé, ne látszódjon rajta, mennyire nehezen veszi a dolgot. Erősnek kell lennie, legalább a szerelme kedvéért. Tudnia kell, bízhat visszajöttében. Kinyitja az ajtót beszáll a hátsó ülésre. Nem szabad visszafordulnia, akkor nehezebb lessz.

Dorothy ott áll, nézi a távolodó járművet, már épp bemenne a házba, mikor különös dolgot vesz észre. Az autó megáll, kinyílik az egyik ajtaja, ő pedig boldogan rohan, hogy beszálhasson.

Elválaszthatatlanok...