24 fejezet: Dormant in Winter: Ősz

Az erdő csendjét hangos, boldog nevetés zavarta meg, s a következő pillanatban az ösvény kanyarában egy nagy avarkupac landolt.

- Ne, ez így nem jó!- Kiáltott Dorothy, mikor a levelek tömkelegébe borult.

Bucky utána, futva érkezett, a kanyarban viszont megcsúszott, a lány mellé esve.

- Látod, a saját csapdád áldozata lettél, nem volt szerencséd.- Kapta a kioktatást.

Ő viszont egyáltalán nem így gondolta.

- Dehogynem volt!- Mosolygott, és lecsapott a cseresznyeszín ajkakra.

Dorothy belekuncogott a csókba, de közben sunyin megtobta szerelmét egy marék levéllel, feltápászkodott, elszaladt.

Bucky is gyorsan felpattant, leporolta magát, a lány után eredt. A futás kitisztította tüdejét, a csípős levegő jó hatással volt rá, így könnyedén utolérte a lányt.

Akkor a derekánál megfogta, de nem elég ügyesen, így a melettük elterülő lejtő irányába kezdtek dőlni.

Egymásba kapaszkodva gurultak lefelé, keresztül kisebb, nagyobb buckákon és tócsákon. Mikor megálltak, épp Dorothy volt felül.

- Tiszta sár az arcod James Buchanan Barnes!- Nevetett, s zsebéből zsebkendőt húzott elő.

Bucky már épp válaszolni akart, megmagyarázva, hogy csak egy kicsit elszaladt vele a ló, mikor egy hangra lett figyelmes.

Oldalra fordította a fejét, szerelme követte a mozdulatát, akkor csodálatos pillanatnak lehettek részesei.

A szarvas tőlük pár méterre állt, hatalmas, barna szemeivel őket figyelte. Füleit megrebegtette, lábát sután felemelve, gondolkozott, hogy maradjon e, vagy menjen.

Végül az utóbbi mellett döntött, s pillanatokkal később elnyelte az erdő.

Dorothy mosolyogva Bucky felé fordult.

- Mondtam, jó ötlet korán kijönni ide, ugye?- Kérdezte suttogva, közben belemenve egy hosszabb, mélyebb csókba...