22 fejezet: Dormant in Winter: Tavasz

- Hahó?- Bucky óvatosan kinyitotta, majd becsukta maga mögött az ajtót, vigyázva, hogy a mozdulat közben ne tegye tönkre a kezében lévő csokrot.
Körülnézett.
Nem látott senkit bent, így a nappaliba ment, a csokrot vázába állította, s leült a kanapéra. Újra tavasz, gondolkozott, egy éve vannak együtt szerelmével, aki elfogadja őt, úgy ahogy van, igazi koncs számára...
Hangok keltették fel a figyelmét, a hálószobából jöttek, ahonnan pár pillanattal később Dorothy lépett elő. Hosszú zöld ruhát viselt, ami kiemelte szeme színét, haját feltűzte, mosolygott.
Tekintete az asztalon lévő vázára tévedt.
- Ezt én kapom?- Kérdezte.
Bucky felállt, odalépett hozzá, gyors csókot nyomva a homlokára, csak aztán válaszolt.
- Igen, te kapod.
-És miért?
- Mert most vagyunk együtt, pontosan egy éve.- Visszaemlékezett. - Egy éve, ugyanezen a napon ezelőtt a ház előtt álltunk, és gondolkoztunk, megvegyük e...
Dorothy bólintott, így volt, emlékszik ő is.
- És van valami terved mára?- A kanapéhoz húzta a férfit, lenyomva arra, s az ölébe ült.
- Nekem az is tökéletesen megfelel, ha egész nap téged nézhetlek.- Pecsételte meg szavait egy csókkal Bucky.
- Akkor inkább menjünk sétálni- kuncogott Dorothy. - És közben annyit nézhetsz, amyennyit csak akarsz.
- A tetőre, vagy az utcára akarsz...
- A tetőre, ne törjük meg ezt a szokást.

...

A naplemente közeledtével narancsszín lett az ég, amibe néhol bárányfelhők tarkítottak. Meseszép volt.
Dorothy és Bucky kint ültek a tetőn, egy pokrócon, körülöttük az elköltött vacsora maradéka, piknikeztek.
- Gyönyörű nap volt ez, köszönöm.- Simogatta a lány az ölében fekvő szerelme fejét. - Tökéletes...
Mélyet szippantott a levegőből.
- Szeretlek.- Nézett fel rá Bucky.
- Tudom, én is.- Mosolygott vissza Dorothy.
- Mindíg szeretni foglak.
Egészen estig maradtak kint, míg fel nem jött a fényesen aranyló hold...