34 fejezet: Még nem a búcsú...

A kicsi bogárhátú egy szinttel lejebb hajtott, majd kettővel beparkolt a fehér kiskamion mellé. A négy utas kiszállt, s Steve odament a másik autó vezetőjéhez.

- Kapitány!- Nyújtotta kezét társa felé az ismeretlen férfi.

- Nem hívtalak volna, ha lett volna más választásom.

- Te is szívességet tettél nekem, szóval jövök neked eggyel.

- Köszönöm, hogy segítesz!- Fordult Steve a közelben álló lány felé.

- Nem lazsálhatok folyton...

Újra az ismeretlen férfihez fordult.

- Mi van az új sráccal.

- Már tűkön ül. - Fordult el a másik szőke, hogy kinyissa a kocsija ajtaját.

- Lenyomtam a torkán egy pár kávét, de rendben lessz.

Az odabent alvó összerezzent, fogalma sem volt róla, hol van, mire Sam elégedetlenül keresztbe tette a karjait.

Időközben Bucky is kiszállt, kisegítve a kocsiból szerelmét. Vetett rá egy aggodalmas pillantást.

- Jól vagy?

- Igen - válaszolt Dorothy, miközben ruháját igazgatta. - Csak félek.

Jegyese szorosan átölelte hátulról, mélyen beszívva illatát.

- Vigyázok rád, biztonságban vagy.

- Igéred?

- Igérem.

Még egy pár pillanatig engedtek a pillanat varázsának, ami teljesen magába szippantotta őket, Bucky felnézett.

- Indulnunk kellene.

- Szereztem helikoptert. - Bólintott vissza a másik szőke.

Megszólalt a német hangosbemondó, mire mindenki Dorothyék felé nézett.

- Kiürítik a repteret- fordította Bucky, majd szerelmét beültettette az autóba.

- Itt maradsz! - Mondta neki, de mikor el akart fordulni a lány megragadta karját.

- Gyere vissza... Kérlek... - Bólintott a kérésre, s visszahajolva ajkaik összeforrtak egy csókban.

- Ez még nem a bucsú... - Mondta Bucky Dorothynak. - Nem lessz semmi baj!

A követekző pillanatban elhangzott a Kapitány első parancsa.

- Készüljetek!