43 fejezet: Ami 1991-ben történt...

Dorothy, miután az ajtón belépett, egy lifttel találta szemben magát, amin leereszkedve lépcsőbe torkolló folyósón találta magát. Elindult rajta, s a következő pillanatban már a nagy csarnok padlóját tapodták talpai.

Emlékezett mindenre, mikor Bucky könyörgött neki, az újraindításkor, hogy ne hagyja. Bár hallgatott volna rá...

Valamire azonban felfigyelt, a gépezet mellett monitor villogott, a hangok alapján egy videót ismételgetve. Dorothy odasétált, így megpillantva a dátumot is.

1991. December 16. ...

Megállt, szemeit nem bírta levenni a régi kamera felvételéről.

Az autó egyenesen száguldott a kerítésnek. Motorházteteje felgyűrödött, láttatni engedve a motor felét. Egy motor parkolt le a roncs mellett, fémes villanás jelezte, ki a vezetője. A férfi kimászott az autóból.

- Segítsen a feleségemnek... Kérem, segítsen neki!

De csak akkor jött rá, hogy kivel áll szemben, mikor fejét megemelték.

- Barnes őrmester.

- Howard. - Hallatszott a háttérből közben. - Howard...

De a férfi, kit az asszony Howardnak hívott már halottan feküdt, bevert arccal, összetört csontokkal. Visszatették a kormány mögé.

- Segítség!

De a támadóban nem volt könyörület, miközben átsétált a másik oldalra, aztán fulladásos halálba taszítva a nőt.

Bucky felemelte fejét, s pontos célzással lőtte ki a kamerát, remélve, ennek semmi bizonyítéka nem marad. Tévedett...

Dorothy elkapta tekintetét, lehunyta szemeit amikből könnyek cseppei tódultak elő. De meghallott valamit. Igen, újra, a harc zaját, ahogy fém a fémnek verődik...

Botladozva kezdett rohanni, míg egy magasabb részre érkezve majdnem leesett.

Látta Buckyt, Stark reaktorát markolta próbálva összetörni, de abból hatalmas sugárban tódult ki a halálos lövedék.

A férfi földre került, s mikor balra nézett karjának csak füstölgő, szikrázó maradványait látta a vállán...