14 fejezet: Ismertem...
A szoba rosszul volt megvilágítva, így fényét nem a lámpától, hanem a monitoroktól kapta.
Az egyik gépre üzenet érkezett.
Dorothy felkapta a fejét, elolvasta a szöveget.
A Katona megérkezett, jöjjön azonnal az újraindító szobába.
A lány összevinta szemöldökét, miért kell ő oda, onnan ki van tiltva.
Felpattant a székről, és sebes léptekkel végig ment a folyósón, át a rácsos ajtón, be a szobába.
Bucky ott ült a székben, sérüléseit már ellátták, karján friss hegesztés nyomok látszódtak.
Katonák vették körbe, fegyvereikkel mind rá célozva.
Dorothy odalépett az egyik orvoshoz.
- Mi történt? - Kérdezte.
- Nem tudom, egyszerűen csak... megvadult- válaszolt értetlenül a férfi, majd az ajtó felé fordult.
Pierce lépett be, közben le intette a fegyveres katonákat, s a géphez lépett.
- Jelentést kérek! - Parancsolta.
Dorothy látta már, hogy baj van, valami megváltozott a kék tekintetekben.
- Jelentést kérek most!- Hangzott el kemènyebben a parancs.
Pierce megelégelte a dolgot, lehajolt, és arcon vágta Buckyt. De nem kapott választ így sem.
- A férfi a hídon, ki volt?
- A héten találkoztál vele egy megbizatás során- jött a kielégítő válasz.
Bucky félrenézett, lelkében vívódott a két énje, csak futó pillantásokat vetett Dorothyra.
Pierce odahúzott egy széket, s le ült.
- A munkád ajándék az emberiségnek- kezdte. - Te alakítod a történelmet, és be kell avatkoznod még egyszer. A társadalom a rend, és a káosz határán táncol. Holnap megadjuk a szükséges löketet. De ha nem végzed el a feladatodat, én sem tudom. És akkor a Hydra nem adhatja meg a világnak a szabadságot.
Bucky csak néz maga elé, s azt motyogja:
- De én ismertem.
Tekintete kétségbe esett, próbál emlékezni, viszont nem keresi a sarokban álló lány tekintetét. A csók emléke teljesen összezavarta.
Vágyakozás...
Pierce felsóhajt.
- Készítsék fel.
- Túl régóta van ébren. - Jegyzi meg az egyik orvos.
- Töröljék ki, és indítsák újra!
Dorothy erre a mondatra megfordulna, menne mar ki, de megérzi a tekinteteket a hátán.
Visszafordul.
Bucky az, őt figyeli, épp lenyomják a székbe, szabad mellkasa hullámzani kezd az izgatottságtól, izzadni kezd.
Kék szemeiben csak kicsit látszik a félelem, inkább a lányt keresi.
Dorothy visszamegy, nem foglalkozik vele senki, s leül a földre, megrakadva a satuba szorított kezeket.
- Minden rendben lessz!- Suttogja, majd hozzátesz még egy mosolyt is.
Bucky tudja, hogy ez nem igaz, ő nem így érzi.
Hallja ahogy a gép elindul, rákapcsolódik az arcára, hogy aztán árammal kirázhassa belőle még annak a csóknak az emlékét is...
Az egyik gépre üzenet érkezett.
Dorothy felkapta a fejét, elolvasta a szöveget.
A Katona megérkezett, jöjjön azonnal az újraindító szobába.
A lány összevinta szemöldökét, miért kell ő oda, onnan ki van tiltva.
Felpattant a székről, és sebes léptekkel végig ment a folyósón, át a rácsos ajtón, be a szobába.
Bucky ott ült a székben, sérüléseit már ellátták, karján friss hegesztés nyomok látszódtak.
Katonák vették körbe, fegyvereikkel mind rá célozva.
Dorothy odalépett az egyik orvoshoz.
- Mi történt? - Kérdezte.
- Nem tudom, egyszerűen csak... megvadult- válaszolt értetlenül a férfi, majd az ajtó felé fordult.
Pierce lépett be, közben le intette a fegyveres katonákat, s a géphez lépett.
- Jelentést kérek! - Parancsolta.
Dorothy látta már, hogy baj van, valami megváltozott a kék tekintetekben.
- Jelentést kérek most!- Hangzott el kemènyebben a parancs.
Pierce megelégelte a dolgot, lehajolt, és arcon vágta Buckyt. De nem kapott választ így sem.
- A férfi a hídon, ki volt?
- A héten találkoztál vele egy megbizatás során- jött a kielégítő válasz.
Bucky félrenézett, lelkében vívódott a két énje, csak futó pillantásokat vetett Dorothyra.
Pierce odahúzott egy széket, s le ült.
- A munkád ajándék az emberiségnek- kezdte. - Te alakítod a történelmet, és be kell avatkoznod még egyszer. A társadalom a rend, és a káosz határán táncol. Holnap megadjuk a szükséges löketet. De ha nem végzed el a feladatodat, én sem tudom. És akkor a Hydra nem adhatja meg a világnak a szabadságot.
Bucky csak néz maga elé, s azt motyogja:
- De én ismertem.
Tekintete kétségbe esett, próbál emlékezni, viszont nem keresi a sarokban álló lány tekintetét. A csók emléke teljesen összezavarta.
Vágyakozás...
Pierce felsóhajt.
- Készítsék fel.
- Túl régóta van ébren. - Jegyzi meg az egyik orvos.
- Töröljék ki, és indítsák újra!
Dorothy erre a mondatra megfordulna, menne mar ki, de megérzi a tekinteteket a hátán.
Visszafordul.
Bucky az, őt figyeli, épp lenyomják a székbe, szabad mellkasa hullámzani kezd az izgatottságtól, izzadni kezd.
Kék szemeiben csak kicsit látszik a félelem, inkább a lányt keresi.
Dorothy visszamegy, nem foglalkozik vele senki, s leül a földre, megrakadva a satuba szorított kezeket.
- Minden rendben lessz!- Suttogja, majd hozzátesz még egy mosolyt is.
Bucky tudja, hogy ez nem igaz, ő nem így érzi.
Hallja ahogy a gép elindul, rákapcsolódik az arcára, hogy aztán árammal kirázhassa belőle még annak a csóknak az emlékét is...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése