16 fejezet: Betartott ígéret...

A két alak lassan haladt végig a sikátorok útvesztőjén, majd az egyik beugrónál elfordulva rozoga ajtóhoz értek. Az kinyílt egy kis lökésre is, nem kellett vele bénázni semennyit. Odabent kis foltel állt, mellette matrac, kettő is.

- Ide feküdj!- Suttogta Dorothy. Bucky lassan ereszkedett le, s egy fájdalmas nyőgés kíséretében elterült a matracon. Szeme követte a lányt a sötétben, amint az kötszereket és ollót hozott.

Levágta róla a ruhát, s a látványtól felszisszent.

Bucky felsőteste kezdett befeketedni, belső vérzése lehetett, és több helyen nyílt sebek látszottak. A karját pedig még meg sem nézte.

- Idióta vagy- motyogta dühösen, majd hozzálátott a kisebb sebek vízzel való kitisztításához. A bevérzett részeket nem nagyon merte megnyomni, nehogy még nagyobb gondot csináljon. De mikor végzett, kénytelen volt azokat is megnézni. Először csak egy picit ért hozzájuk...

Bucky próbálta visszafolytani üvöltéseit, mert a fájdalma kegyetlenül égette, de felnyőgni még így is felnyőgött néha. Egy ponton már annyira nem bírta, hogy oldara dobta magát, de csak rosszabb lett, fel órdított, levegő után kapkodva, megizzadva.

Dorothy megfordította, lefogta, aztán bekötözte. Jegelni is szerette volna, de nem volt bent hűtő, ezért azt mellőzni kellett.

Jött Bucky jobb keze. A lány megnézte, megérintette, szakavatott gyorsasággal mozgott.

- Kiugrott a helyéből- állapította meg. - Ez fájni fog...

Egy kemény rántással visszatette a végtagot, mozdulataiban nem volt hiba. De fájt, nagyon. Bucky üvöltött volna még egyszer, de mem akarta megijeszteni Dorothyt, hát veszteg maradt...

...

Az korai estéből sötét éjszaka lett, Dorothy az egyik matrac szélén ülve elnyomott egy ásítást. Bucky ezt észrevette. Testében erőt vett a vágyakozás, hogy magához ölelhesse, s a lány mintha érezne, róla gondolkozik, feléje fordult. Találkozott a kék, s a zöld tekintet.

- Mi az?- Kérdezte Dorothy halkan.

- Semmi- felelte Bucky, fejét ledobva a párnára.

- De valami biztosan...

- Csak gondoltam, hogy...

- Feküdjek melléd?

- Igen?

Dorothy megeresztett egy mosolyt, s Bucky mellé feküdt, átkarolva a derekát.

- Már minden rendben- suttogta a fülébe. - Itt vagy velem, betartottad az ígéretedet...