7 fejezet: Csak egy elfogadható más...
Az ajtó keserves, fülsértő nyikorgással kinyílt, majd csukódott be, s egy testet löktek be rajta, tompa puffanással ért földet.
Dorothy felkapta a fejét, a zaj forrásába nézett, és már pattant is fel a padlóról.
A padlón Bucky feküdz, színtelen arcára lassan kúsztak fel a, Gyengepont hatására, az érzések.
Tekintetében az oly sokszor látott fájdalom csillant, teste meg, megrándult a gép által okozott elektromos töltés miatt. Kegyetlenűl nézett ki.
Dorothy odaszaldt hozzá, a nevén szólította, hiába, majd sérüléseket keresett. Keze eltűnt a dús, barna hajban.
Bucky még lélegzett, nehezen, reszketegen, de ez a fontos. Kibírta, nem halt meg, bár erre butaság is gondolni. Ennyi pénzt senki sem dob ki az ablakon...
Dorothy felsegítette a katonát, hogy aztán roppant gyöngéden lenyomhassa a vizsgáló asztalra.
Bucky keservesen felnyőgött, szemei nem fókuszálnak, rosszul van. Fáj mindene, gyomra bukfencet vet benne.
Keserű ízt érez a szájában, s a következő pillanatban az ágyból kihajolva, hányása a padlón toccsan.
Dorothy felfogta a haját, közben lábával valahogy odataszigált egy vödröt. Figyelte a folyadékot, piros színt keresett benne, és nincs szerencséje.
Bucky véreset hányt, nagyon rosszul lehetett, és a lány jól gondolta ezt.
A férfi még soha nem érzett dolgokat tapasztalt meg, ilyesztő számára az egész.
Nem emlékezett, hogy rókázott e már.
Az öklendezés abbamaradt, s a gyomra megnyugodott. Biztos a fagyasztáshoz használt szérumok, és a sokáig tartó indítás váltotta ki belőle ezt a reakciót, közben Dorothy is ezen a véleményen van. Majd jelentenie kell Piercenek, nincs bevetés, talán csak holnap, de az sem biztos.
Bucky letette fejét a párnára, fölsőjével megtörölte a száját, szemeit szorosan összezárta. Bróbálta megynyugtatni bensőjét, ebben segítette a homlokán lévő puha kéz.
Dorothy biztos volt benne, hogy láza nincsen,s ettől megnyugodott, s felállt.
Bucky a keze után kapott, mire a lány visszafordult.
- Maradj még!
A lány megengedett magának egy halvány mosolyt.
- Nem is akartam menni- tiltakozott. - Csak az éjszakához szükséges dolgokat akartam összeszedni.
A kék szempár megyugodott, és követte Dorothyt a szoba másik végébe.
Bucky kezeivel megkereste a takarót, és magára húzta. Melege megnyugtatja, fertőtlenítő szaga viszont kellemetlen volt számára. De csak azért is az arcáig húzta, figyelte a tevékenykedő lányt.
Dorothy pedig nem sokára visszatért az ágyhoz. Mosolyogva figyelte a takaró alá kucorodott Buckyt, s egy ugyanilyen kép jutott eszébe a második világháború elöttről.
Az első éjszakája volt vele, s násnap reggel ugyanígy feküdt az ágyban, alig látszott ki a takró alól.
Ugyanakkor fájdalmas emlék ez Dorothynak, mert akkor és ott valaki teljesen más volt vele.
Bucky látta a bánatot a nő arcán, és sután a keze után nyúlt. Egy kérdés villant fel emlékezetében, s azt várta.
- Miért nézel ilyen szerelmesen?
De hiába várja, Dorothy csak szótlanul leült, és digitálisan levelet küldött Piercenek, ugyanis az egyik katona időközben megmutatta, hogy hogy kell.
Bucky idegesen fészkelődött, próbált olyan helyzetet találni amiben nem fájt ennyire a teste. Kimerültnek érezte magát, megyötörten a hajába túrt.
Az új feladatán agyalt.
Ki iktatni Nicolas J. Furyt. Tudta, hogy fogja csinálni, agya akár egy gépezet, előre gondolkodott, a feladat fontos! És semmi más!
Dorothyra pillantott.
Csak egy elfogadható más van...
Dorothy felkapta a fejét, a zaj forrásába nézett, és már pattant is fel a padlóról.
A padlón Bucky feküdz, színtelen arcára lassan kúsztak fel a, Gyengepont hatására, az érzések.
Tekintetében az oly sokszor látott fájdalom csillant, teste meg, megrándult a gép által okozott elektromos töltés miatt. Kegyetlenűl nézett ki.
Dorothy odaszaldt hozzá, a nevén szólította, hiába, majd sérüléseket keresett. Keze eltűnt a dús, barna hajban.
Bucky még lélegzett, nehezen, reszketegen, de ez a fontos. Kibírta, nem halt meg, bár erre butaság is gondolni. Ennyi pénzt senki sem dob ki az ablakon...
Dorothy felsegítette a katonát, hogy aztán roppant gyöngéden lenyomhassa a vizsgáló asztalra.
Bucky keservesen felnyőgött, szemei nem fókuszálnak, rosszul van. Fáj mindene, gyomra bukfencet vet benne.
Keserű ízt érez a szájában, s a következő pillanatban az ágyból kihajolva, hányása a padlón toccsan.
Dorothy felfogta a haját, közben lábával valahogy odataszigált egy vödröt. Figyelte a folyadékot, piros színt keresett benne, és nincs szerencséje.
Bucky véreset hányt, nagyon rosszul lehetett, és a lány jól gondolta ezt.
A férfi még soha nem érzett dolgokat tapasztalt meg, ilyesztő számára az egész.
Nem emlékezett, hogy rókázott e már.
Az öklendezés abbamaradt, s a gyomra megnyugodott. Biztos a fagyasztáshoz használt szérumok, és a sokáig tartó indítás váltotta ki belőle ezt a reakciót, közben Dorothy is ezen a véleményen van. Majd jelentenie kell Piercenek, nincs bevetés, talán csak holnap, de az sem biztos.
Bucky letette fejét a párnára, fölsőjével megtörölte a száját, szemeit szorosan összezárta. Bróbálta megynyugtatni bensőjét, ebben segítette a homlokán lévő puha kéz.
Dorothy biztos volt benne, hogy láza nincsen,s ettől megnyugodott, s felállt.
Bucky a keze után kapott, mire a lány visszafordult.
- Maradj még!
A lány megengedett magának egy halvány mosolyt.
- Nem is akartam menni- tiltakozott. - Csak az éjszakához szükséges dolgokat akartam összeszedni.
A kék szempár megyugodott, és követte Dorothyt a szoba másik végébe.
Bucky kezeivel megkereste a takarót, és magára húzta. Melege megnyugtatja, fertőtlenítő szaga viszont kellemetlen volt számára. De csak azért is az arcáig húzta, figyelte a tevékenykedő lányt.
Dorothy pedig nem sokára visszatért az ágyhoz. Mosolyogva figyelte a takaró alá kucorodott Buckyt, s egy ugyanilyen kép jutott eszébe a második világháború elöttről.
Az első éjszakája volt vele, s násnap reggel ugyanígy feküdt az ágyban, alig látszott ki a takró alól.
Ugyanakkor fájdalmas emlék ez Dorothynak, mert akkor és ott valaki teljesen más volt vele.
Bucky látta a bánatot a nő arcán, és sután a keze után nyúlt. Egy kérdés villant fel emlékezetében, s azt várta.
- Miért nézel ilyen szerelmesen?
De hiába várja, Dorothy csak szótlanul leült, és digitálisan levelet küldött Piercenek, ugyanis az egyik katona időközben megmutatta, hogy hogy kell.
Bucky idegesen fészkelődött, próbált olyan helyzetet találni amiben nem fájt ennyire a teste. Kimerültnek érezte magát, megyötörten a hajába túrt.
Az új feladatán agyalt.
Ki iktatni Nicolas J. Furyt. Tudta, hogy fogja csinálni, agya akár egy gépezet, előre gondolkodott, a feladat fontos! És semmi más!
Dorothyra pillantott.
Csak egy elfogadható más van...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése