65 fejezet: Gyermekem apja lettél...

3 nappal később

- Várj egy kicsit! - Dorothy előrébb ment, s kinyitotta az ajtót, majd félre állt.

- Így befértek?

- Igen. - Bucky belépett, kezében a kicsi mózeskosárral, mit aztán letett a földre és kivette belőle Dottyt.

- Na, itthon vagyunk? - Fektette lányát a vállaira, ki kíváncsian nézett körbe, egy hangos kacaj kíséretében jelezve elégedettségét.  

- És hol fog aludni? - Kérdezte Dorothy, miután a közelben álló székre akasztotta táskáját.

- Miért?

- Mert még mindíg nem rendeltél neki kiságyat...

Bucky hátrafordult, összeráncolta homlokát.  

- Istenem, igazad van...

- Sebaj, majd alszik közöttünk.

A férfi arcán kételkedés suhant át, majd félelem, a lányára nézett.  

- Ha álmodok, bántani fogom...

Kedvese mosolyogva lépett oda hozzájuk, s Dotty hátára tette kezét, kedves simogató mozdulatokat végezve.  

- Nem bántod majd...

- És ha igen?

- Nem lesz baja. Sosem akartál rosszat senkinek. És ha gond van mindig itt vagyunk egymásnak, vigyázni fogunk, és nem történik majd semmi...

- Ígéred?

- Ígérem.

Dorothy és Bucky ajkai összeértek egy finom, bensőséges csókban.

- Te vagy az életem...

- Ahogy te is nekem... Köszönöm, hogy kitartottál melettem, meghálálni talán sosem tudom majd...

- Már megháláltad...

- Hogyan?

- Hisz gyermekem apja lettél...

Dorothy és Bucky Barnes közös története itt ér véget, életükbe ugyanis belépett az általuk alkotott legcsodálatosabb teremtmény, a lányuk, s így már nem csak ketten voltak egymásnak...

Bucky ezután még egy fiút nemzett Dorothynak, kinek neve a nemrég elhunyt Amerika Kapitány emlékére Steven Buchanan James Barnes lett a neve.

Bucky, barátja halála után, átvette annak munkáját, az emberek védelmét, míg Steve a halálból vissza nem tért.

Ezek után, Dorothy unszolására, Bucky kilépett a seregből és a Bosszúállók közül, veteránként élve tovább.

Felesége halála után eltűnt, sokak szerint Szibériába ment, ahol örök álomra kényszerítette magát a többi Tél Katonája mellett.

A gyermekei Steve Rogers és családjával az oldalukon évente megemlékeznek róla...