11 fejezet
- Meddig maradsz?- Pillantott le Dorothy, az ölében fekvő Buckyra.
- Délutánig- válaszolt tömören a férfi, miközben egy vörös hajszállal játszadozott. Olyan hosszú volt, hogy már belelógott a szemébe.
Körülöttük ritka béke honolt, csöndes pillanatok múltak el, nevezhetjük úgy is, boldogságban.
Bucky már meghatározhatatlan ideje érzett valamit Dorothy iránt, csak mélyen elfojtotta magában. Az ő szerelmének a munkának kell lennie, semmi más.
Más, más...
Megint csak az a bizonyos egyetlen más...
Dorothy hirtelen felállt, mite Bucky feje nagyot koppant a padlón.
- Au!- Nyőgött fel, mire a lány nevetve visszafordult, s beletúrt a barna tincsekbe.
- Sajnálom, de délután most van, így jár az, aki nem figyeli az időt!
Bucky kelletlenül morgott, s a mellette heverő fekete ruha után nyúlt. Fontos bevetése van ma, esély lessz kiiktatni Rogerst.
Bensőjében eluralkodott az izgalom, a kemény harc utáni vágy.
Csak akkor lágyult el újra kegyetlen szíve, mikor megpillantotta Dorothyt, fegyvereivel a kezében. Köszönésképp biccentett egyet, s amit tudott felmarkolt, majd az ajtó felé vette az irányt.
Nem volt itt helye a köszönésnek, búcsúzásnak, egyszerűen nem illett ide.
Bucky most a hátsó kijárat felé indult, ahol egy kész taktikai egység várta őt. Amerika Kapitányhoz ilyen is kell, biztonság képp.
Kapitány...
Valami derengett neki, messz emlék, egy kis ember, a nagy háborúban. S valaki őt követte, Brooklynból.
A motorok felbőgtek, Bucky pedig az egyik kocsi platójára ugrott, ahonnan kényelmes távolságban lessz neki minden, ha esetleg ugrani kell.
Elindultak, rejtett utakon, erdőkön át, hogy ne keltsenek gyanút.
Csak a kiszemelt célpontnál, a hídnál, hajtottak az útra.
Bucky hajába belekapott a szél, csípte a szemét, ezért inkább feltette a maszkot.
Ebben a pillanatban kapta a jelet, mire előretekintett. Meglátta a fekete autót.
Intett a vezetőnek, hogy közelebb.
Még, még... Most jó.
Bucky elrugaszkodott, ugrott keményen elérve a kocsi csúszós tetejét, majd a meglepetés erejét használva benyúlt a legközelebbi torokért, hogy tulajdonosát kidobja az útra.
Feljebb kúszva a tetőn azon keresztül kezdett tüzelni.
De a kocsi egy másodperc tört része alatt állt meg, nagyon gyorsan.
Bucky elveszetette egyensúlyát, s az aszfaltra zuhant.
Csúszott még, de bal kezével fékezte magát, felszántva az utat. Csak aztán állt fel.
Várt, egészen addig amíg a katonai kocsi hátulról bele nem rohant a Rogesékba, majd mikor elég közel értek, felugrott a tetőre, lábával kitörve a hátsó ablakot.
Feltérdelt, s a szélvédőn keresztül kitépte a kormányt.
A következő pillanatban viszont kénytelen volt a hátrébb lévő kocsira ugrani, mert tüzet nyitottak rá.
Újra meg újra neki hajtottak a fekete autónak, mire az a korlátról vissza ütközve felborult. Rogersék még időben kivágódtak belőle.
Megállt az ő autójuk is, mire Bucky lepattant róla, s kezébe nyomtak egy fegyvert.
Célzott és lőtt, pontosan eltalálva vele a vibránium pajzsot, mire annak gazdája lezuhant a hídról, egyenesen egy buszba.
Bucky a többi célpontjával foglalkozott, míg mögötte lévő emberei folyamatosan tüzeltek.
Fegyvere csövével elkezdte követni a vörös hajú nőt, aki így kénytelen volt leugrani barátja után, egy zuhanó kocsi elől.
Bucky eldobta fegyverét, újat vett kézbe. A korlát mellé ment, lefelé célzott.
Valamire viszont nem gondolt.
Árnyéka elárulta a nőnek, hogy hol van pontosan, és míg ő tekintetével Rogerst kereste, kapott egy golyót a szemébe.
Visszahúzódott, letépte magáról a már használhatatlan szemüveget. Testét elöntötte a kegyetlen düh, őlni akart.
Felállt, lefelé célozva vaktában tüzelni kezdett.
Elvakította az idulat, teljesen...
- Délutánig- válaszolt tömören a férfi, miközben egy vörös hajszállal játszadozott. Olyan hosszú volt, hogy már belelógott a szemébe.
Körülöttük ritka béke honolt, csöndes pillanatok múltak el, nevezhetjük úgy is, boldogságban.
Bucky már meghatározhatatlan ideje érzett valamit Dorothy iránt, csak mélyen elfojtotta magában. Az ő szerelmének a munkának kell lennie, semmi más.
Más, más...
Megint csak az a bizonyos egyetlen más...
Dorothy hirtelen felállt, mite Bucky feje nagyot koppant a padlón.
- Au!- Nyőgött fel, mire a lány nevetve visszafordult, s beletúrt a barna tincsekbe.
- Sajnálom, de délután most van, így jár az, aki nem figyeli az időt!
Bucky kelletlenül morgott, s a mellette heverő fekete ruha után nyúlt. Fontos bevetése van ma, esély lessz kiiktatni Rogerst.
Bensőjében eluralkodott az izgalom, a kemény harc utáni vágy.
Csak akkor lágyult el újra kegyetlen szíve, mikor megpillantotta Dorothyt, fegyvereivel a kezében. Köszönésképp biccentett egyet, s amit tudott felmarkolt, majd az ajtó felé vette az irányt.
Nem volt itt helye a köszönésnek, búcsúzásnak, egyszerűen nem illett ide.
Bucky most a hátsó kijárat felé indult, ahol egy kész taktikai egység várta őt. Amerika Kapitányhoz ilyen is kell, biztonság képp.
Kapitány...
Valami derengett neki, messz emlék, egy kis ember, a nagy háborúban. S valaki őt követte, Brooklynból.
A motorok felbőgtek, Bucky pedig az egyik kocsi platójára ugrott, ahonnan kényelmes távolságban lessz neki minden, ha esetleg ugrani kell.
Elindultak, rejtett utakon, erdőkön át, hogy ne keltsenek gyanút.
Csak a kiszemelt célpontnál, a hídnál, hajtottak az útra.
Bucky hajába belekapott a szél, csípte a szemét, ezért inkább feltette a maszkot.
Ebben a pillanatban kapta a jelet, mire előretekintett. Meglátta a fekete autót.
Intett a vezetőnek, hogy közelebb.
Még, még... Most jó.
Bucky elrugaszkodott, ugrott keményen elérve a kocsi csúszós tetejét, majd a meglepetés erejét használva benyúlt a legközelebbi torokért, hogy tulajdonosát kidobja az útra.
Feljebb kúszva a tetőn azon keresztül kezdett tüzelni.
De a kocsi egy másodperc tört része alatt állt meg, nagyon gyorsan.
Bucky elveszetette egyensúlyát, s az aszfaltra zuhant.
Csúszott még, de bal kezével fékezte magát, felszántva az utat. Csak aztán állt fel.
Várt, egészen addig amíg a katonai kocsi hátulról bele nem rohant a Rogesékba, majd mikor elég közel értek, felugrott a tetőre, lábával kitörve a hátsó ablakot.
Feltérdelt, s a szélvédőn keresztül kitépte a kormányt.
A következő pillanatban viszont kénytelen volt a hátrébb lévő kocsira ugrani, mert tüzet nyitottak rá.
Újra meg újra neki hajtottak a fekete autónak, mire az a korlátról vissza ütközve felborult. Rogersék még időben kivágódtak belőle.
Megállt az ő autójuk is, mire Bucky lepattant róla, s kezébe nyomtak egy fegyvert.
Célzott és lőtt, pontosan eltalálva vele a vibránium pajzsot, mire annak gazdája lezuhant a hídról, egyenesen egy buszba.
Bucky a többi célpontjával foglalkozott, míg mögötte lévő emberei folyamatosan tüzeltek.
Fegyvere csövével elkezdte követni a vörös hajú nőt, aki így kénytelen volt leugrani barátja után, egy zuhanó kocsi elől.
Bucky eldobta fegyverét, újat vett kézbe. A korlát mellé ment, lefelé célzott.
Valamire viszont nem gondolt.
Árnyéka elárulta a nőnek, hogy hol van pontosan, és míg ő tekintetével Rogerst kereste, kapott egy golyót a szemébe.
Visszahúzódott, letépte magáról a már használhatatlan szemüveget. Testét elöntötte a kegyetlen düh, őlni akart.
Felállt, lefelé célozva vaktában tüzelni kezdett.
Elvakította az idulat, teljesen...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése