52 fejezet: Tényleg...

Bucky a fotelben ült, kezével idegesítően dobolt a karfán, s szinte hallatszott, ahogy az agyában lévő fogaskerekek kattognak. Eközben még rém komoly arcot is vágott, szemöldökét és homlokát ráncolva.

Dorothy hamar észrevette ezt, így nem habozott férje ölébe huppani, magára hívva a figyelmét ezzel.

- Bökd ki - hajolt fölé úgy, hogy ajkaik között még egy centi se legyen. - mi a baj?

- Baj? - A férfi felnézett, s összedörgölte orraikat. - Baj az nincs.

- Akkor?

- Tudod, illene téged elvinni nászútra.

Dorothy elhajolt, mit Bucky egy morcos tekintettel nyugtázott.

- Akkor mi lenne ha adnék egy tippet?

- Hallgatlak...

- Róma?

-------------------------------

Az Írógépnek csúfolt kolosszális építmény szépségesen ragyogott az éjszakai kivilágításban, s mellette alig lehetett észrevenni a Colosseumot, mi onnan egészen picinek tűnt. Odafent a mellvédnél álltak ketten, egymáshoz szorosan simulva, míg a látogatók ügyet sem vetettek rájuk, el voltak foglalva a szépséges szobrokkal vagy a fényképezőjük kattintgatásával.

Dorothy megfordul, egyenesen a párja szemeibe nézve így, tekintetében kételkedés csillan. Bucky ezt észreveszi, s ujjai máris a vörös fürtök között járnak.

- Mondani akarsz valamit. - Jelenti ki határozottan, hisz annak érzéseit, kit szeret, jól ismeri.

- Igen, azt hiszem.

- És mi gátol meg benne? - Heves szél támad, így az egyik lámpát elfújva, annak fénye egy szerelmes szobrok csoportjára világít.

- Tudod - Dorothy a hideg acél tenyeret a hasára simítja, mint mikor Jamest hordta a szíve alatt. - Brucenál voltam a hétvégén, mielőtt elindultunk, s azt mondta... azt mondta...

- Hogy?

- Ha most jól vigyázok, igazán apa lehetsz...

Bucky pillanatokig fel sem fogja a hallottakat, de amint agyáig eljut a mondat értelme, örömmel vegyes háláját hosszú csókban fejezi ki, majd egy ígérettel pecsételi meg.

- Vigyázni fogok rátok, vigyázni fogok. Most tényleg...