48 fejezet: The spring froze: 2 rész

Még egy évvel később

A ház ásítozott a magánytól, falai szürkének tetszettek bútoraiva együtt. Maradásra egy vendéget sem bírt soha...

Dorothy odabent ült az asztalnál, kezében az a levelet szorongatva, mit már két éve őrizgetett. Most vette elő azóta. És csak azért, hogy tudjon még emlékezni, hiszen Bucky mosolya halványodni kezdett a fejében, együtt a reménnyel. Lélekben felkészült, talán nem látja már sohasem őt.

Úgy hiányzott neki az ölelése, ajkai érintése, a hideg fém megnyugtató tapintása, a vörös csillag, mi kiemelkedett mindenhonnan...

Dorothy félni kezdett, lehet, megőrült? Nem, biztosan nem. Megpróbálta elterelni gondolatait.

Tegnap Tony járt nála, megígérte, segíteni fog ő is. Azt mondta, közel járnnak már, csak nem említette, mennyire. Sosem említi semki, az egyetlen apró részlet, mit eltitkolnak előle...

Steve csak telefonált, de nem vette fel, a hangpostát viszont meghallgatta. A jóléte érdekelte, hogy mi van vele, átjöjjön e? Tudta, ma van már két éve, csak támaszt akart nyújtani. Dorothy viszont nem kért belőle. Hadd emésszék fel őt érzelmei, és akkor eljön majd a megkönnyebbülés, elmúlik a fájdalom.

Gondolataiból egy kopogás rántotta ki.

Feltápászkodott, s az ajtóhoz állt, kezét a kilincsre helyezve kinyitva azt. A küszöbön Steve állt, baseball sapkáját az ujjai között morzsolgatva.

Dorothy intett neki.

- Gyere be...

De a kapitány csak a fejét rázta.

- Csak beugrottam, üzenetet továbbítok - mondta. - Felébresztik...